Alapelvek

BEVEZETÉS

Köztudott az a tény, hogy Magyarország termékenységi rátája – azaz egy nőnek a termékenységi ideje alatt várhatóan megszületendő gyermekeinek száma – a tavalyi adatok alapján a társadalom szinten tartásához szükséges 2,0-2,1 értéktől messze elmaradva, 1,34 volt.
Magyarországon a jelenlegi tendencia folytatódása 50 éven belül 8,7 milliós lélekszámot és a társadalmon belül közel egyharmados 65 éven felüli reprezentációját, azaz a korfa jelentős elöregedését eredményezné.
Ebben a helyzetben minden olyan eszköz bevezetése megvizsgálandó, mely a népességfogyás megállítását és a gyermekvállalási kedv megerősítését, így a társadalom megfiatalítását szolgálja.
 
ADÓZÁS
 

Az adózás elsődleges célja, hogy az állami feladatok ellátásához megfelelő fedezetet biztosítson a kormányzat részére. Ugyanakkor nem kizárt az olyan adórendszer kialakítása amely az elsődleges cél biztosítása mellett bizonyos szociálpolitikai célok elérését is hatékonyan segíti a szociális rendszer átalakítása mellett. Az adórendszer így terhelő hatása révén lehetővé teszi a szociális támogató rendszer átalakítását, megkurtítását is.

A jövedelmek adóztatásánál lényeges szempont, hogy az adórendszer ne csak a jövedelem nagyságára legyen tekintettel, hanem arra is, hogy az adott jövedelem hány ember megélhetését szolgálja?
A családi adózás lényege, hogy a családban jövedelmet szerző EGYÉN (szülő) HELYETT, a jövedelmek összevonásával és a gyermekek számának figyelembe vételével a CSALÁD adózik.
A családi adózás bevezetése az adórendszerbe annak fejlettségét is figyelembe véve a következő formákban valósulhat meg: 
1. Különböző kedvezmények biztosítása a személyi jövedelemadózásban az eltartottakra való tekintettel. (Ez a formai valósul meg közvetett módon a hatályos adórendszerünkben, ahol a munkavégzésre tekintet nélkül biztosít jelentős támogatást az állam sok család részére.)
2. A kedvezmények nyújtásán túl a szülők külön-külön megszerzett jövedelmét összeadjuk, majd az összegzett jövedelmet megfelezzük, és ez a felezett összeg képezi a házastársaknak külön-külön az adóalapját. (A módszer neve: „splitting”).
3. Az adózási egység a jövedelemszerző egyén helyett a család. Ekkor a szülők jövedelmének összegét a család tagjainak számával osztjuk (ahol a gyermekek „értéke” jellemzően egynél kevesebb), és ez alapján állapítjuk meg az adóalapot és az adót. (Ezt az adózási formát hivatott honlapunk támogatni, ahol az adóalapjának meghatározása során az állam figyelembe veszi a megszerzett jövedelmekből eltartottak számát.)